Éjfél után indultunk Szeghalomról a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. Viszonylag hamar oda is értünk mivel nem volt forgalom. A gépünk hat óra után pár perccel indult. A magyar delegáció hat főből, kettő pedagógusból és négy diákból állt.

Az utazás ideje alatt a gyerekek próbálták bepótolni az alvást, mivel le sem feküdtek az indulásig. Miután megérkeztünk az osloi repülőtérre, még fel kellett szállnunk az főváros és a repülőtér között közlekedő expresszvonatra. Megérkezvén a főpályaudvarra metróval folytattuk utunkat a találkozó helyére, ahol rövid üdvözlés után rábíztuk a magyar gyerekeket a fogadó szülőkre. Ezután István kollégámmal elindultunk a szállásunk felé. Az ott töltött rövid pihenő után, este hét órakor összegyűltünk a hotelban, ahol a többi kolléga tartózkodott, onnan pedig egy étterembe mentünk egy közös vacsorára. Vacsora után a norvég kolléganő, Linn vezetésével sétáltunk egyet a belvárosban. Megmutatta a főbb épületeket és mesélt a fővárosról. Késő este értünk vissza a szállásunkra, de ez nem volt feltűnő, mivel Norvégiában ilyenkor korán kel és későn megy le a nap.

Hétfőn reggel kilenckor kezdődtek a programok az iskolában. A norvég partneriskola egy rövid köszöntővel és műsorral üdvözölt bennünket. Ezt követően a gyerekek egy kétórás tavaszi nagytakarításon vettek részt, ahol is az iskolaudvart kellett egy kicsit szebbé varázsolniuk. Ezalatt Asmund, az egyik norvég kolléga körbevezetett bennünket az iskolában. Rövid ebédszünet után koordinátor megbeszéléssel folytatódott a program. Szó esett a magyar találkozóról, feltettük a kérdést, hogy mennyien fognak Magyarországra érkezni, ezek közül hány felnőtt és hány gyerek lesz. A logó verseny lebonyolításáról is szó esett mivel eddig még nem sikerült döntésre jutni abban a kérdésben, hogy a gyerekek pályamunkái közül melyik is lesz a project hivatalos logója. A weboldal szerkesztésével kapcsolatos nehézségek is szóba kerültek, mivel nem igazán sikerült feltölteni anyagokat az Erasmus+ YWC honlapjára. Stavros, a görög kolléga megígérte, hogy tart majd egy rövid ismertetőt ezzel kapcsolatban. Délutánra kaptunk egy kis pihenőidőt. Öt órakor egy indiai étterembe mentünk vacsorázni. Vacsora után mi magyarok, még sétáltunk egyet az előző napi útvonalon és fényképeket készítettünk a fővárosról. Még a kikötőbe is sikerült lemennünk. Az egyetlen dolog, ami kissé elkedvetlenített az az időjárás volt. Éppen egy hidegfront áramlott keresztül Európán, ami kissé téliesre fordította az időt Norvégiában. Ismét késő este értünk vissza a szállásra és dőltünk ágyba.

Kedden egy a főváros összes általános iskoláját érintő sportrendezvényt láthattunk. Ötezerhátszáz gyerek vett részt egy váltó futóversenyen. Mivel ilyen sok résztvevő volt ezért a rendezvény egész délelőtt zajlott. A mi gyerekeink is futottak. A versenyzők mezt kaptak ajándékba. Szokatlan volt egész délelőtt kint lenni az öt fokos hidegben. A verseny után a Frogner Parkba mentünk, ahol egy norvég szobrász, Gustav Vigeland szobrait néztük meg. A szobrok érdekessége az, hogy mindegyik ábrázolt alak, férfiak, nők, és gyerekek mezítelenek, és sokféle testhelyzetben lettek megformázva. A szokatlan látványosság után a magyar gyerekek a parkban található mini játszótéren engedték ki a gőzt magukból néhány percre. Kergetőzéssel és kúszás-mászással, csúszkálással töltötték el az időt, egyszóval jól érezték magukat. Ezt követően pedig az egyik McDonalds étteremben választhattak maguknak menüt. a szabadtéri grill parti a hideg miatt elmaradt. Mi magyar felnőttek inkább egy a szállásunkhoz közeli thai éttermet néztünk mi magunknak, ahol is nyugodtan el tudtuk fogyasztani a félig ebédünket, félig vacsoránkat. A szálláson pihentünk egy órát, majd visszaindultunk a központba, mivel előző nap találtunk egy jó ajándékboltot, és vásároltunk néhány emléktárgyat.

Szerdán már egészen korán, nyolc órára be kellett érkeznünk. A magyar gyerekek testnevelés órán vettek részt. Mi pedagógusok pedig megnézhettünk egy angol órát, azután pedig mi is tarthattunk órát a norvég gyerekeknek. Mi egy ötödikes osztályba kerültünk. Mivel a norvég iskolákban már első osztálytól kezdve tanulnak a gyerek angolt, ezért az ötödikesek egészen jól beszéltek már angolul. Sokat kérdeztek, és mi igyekeztünk mindenre válaszolni, de azért szerettünk volna tanítani is valamit. A norvég gyereknek a magyar számokat tanítottuk meg egytől húszig. Ebédszünet előtt egy kicsit besegítettünk a gyerekeknek, akik egy digitális újságot kezdtek el szerkeszteni. Mindenkinek a saját országáról kellett írnia az alábbi témákban: földrajzi helyek, híres épület, látványosság, kedvenc könyv, ismert rajzfilm, jellemző ételek stb. Egy órakor elindultunk Holmenkollenbe, ami egy híres téli sport aréna, egy síugró pálya található itt. Mivel gyalog mentünk egyfajta túra is volt ez egyben mivel folyamatosan felfelé kellett mennünk. Ott egy símúzeumot is megnézhettünk, de az igazi látványosság a kilátóból elénk táruló panoráma volt. Mivel ezen a napon hét kilométert tettünk meg gyalog, a pakisztáni étteremben elfogyasztott finom vacsora után az operaház megtekintésére már nem volt erőnk. Fáradtan estünk ágynak.

Az utolsó napon, csütörtökön kilenc órakor kezdődött a program. Először a hatodik évfolyamos tanulók Norvégiáról szóló prezentációját tekinthettük meg. Azután a digitális újságot szerkesztettük tovább egy ideig. Ismét megtekintettünk egy angol órát, majd egy külsős tánc oktató páros tartott foglalkozást a hetedik évfolyamos tanulóknak a kistornateremben. Ebéd után a gyerekek bemutatták az általuk készített képregényeket. Ezt egy hosszabb délutáni szünet követte. Öt órára értünk vissza az iskolába, ahol tacos vacsorára láttak bennünket vendégül. Párhuzamos programok voltak, lehetett kosarazni, illetve egy színvonalas fúvóskoncertet is megtekinthettek az érdeklődők. Mi az utóbbit választottuk. A találkozón való részvételt igazoló hivatalos oklevelet is itt vettük át.  Fél kilenc felé elbúcsúztunk és elindultunk vissza a szállásra.

Pénteken kalandosan ugyan, de sikeresen hazaértünk. Norvégia csodálatos ország. Gazdag a természeti látnivalókban, amelyekből sajnos mi éppen csak ízelítőt kaptunk ott tartózkodásunk alatt. A norvégok ügyelnek a környezetük tisztaságára, ezt a rengetek elektromos autó és busz is bizonyítja. A fővárosban tiszta levegőt lélegezhettünk be annak ellenére, hogy nagy a forgalom. A házak is szépek. Sajnos az árak igencsak a magasan vannak, a magyarpénztárcához mérve minden nagyon a drága, ennek ellenére szeretnék visszatérni ebbe a csodálatos országba, de inkább csak nyáron mivel az európai átlaghoz képest itt még májusban is elég hideg lehet az időjárás. Remélem akkor majd Norvégia vadregényes természeti tájait megismerhetem.

Szőke Zoltán