Az Erasmus+:Rediscovering the past by walking in the future nevezetű pályázat által eljuthattam Észak-Macedóniába. Szombatom, mikor barátommal és 3 tanárommal leszálltunk Szkopjében a repülőről, meleg szeretettel fogadtak minket a szülők és a pályázat helyi koordinátora.

Miután a fogadóm édesapja elvitt az apartmanukba, megismerkedtem a családdal. Egy nagyon szellemes, szeretetteljes család volt, bár a lány, aki a fogadóm volt, nem teljesen kedvelt. Pihentem egy kicsit, majd vacsoráztunk. A Macedóniai koszt különbözik a magyartól.

Nem annyira fűszeres, és szerintem sokkal édesebb. Kevesebb levest esznek, mint mi, de nem is bántam, mert olyan levest ettem első nap, hogy elsőnek olyan volt, mint az ecet,utána tenni kellett bele citromot, utána keserű és savanyú is volt.

Vasárnap megismerkedtem barátom fogadójával és plázásztunk, ahol majdnem minden nap megfordultunk. Hétfőn az iskolába volt egy fogadó ünnepség, majd ebédeltünk. Megismerkedtem nagyon sok külföldi diákkal és tanulóval, de sajnos nem néztünk be egy órára sem, mindig együtt voltunk a többi vendég és fogadó gyerekkel.

Ezután elmentünk Szkopjében egy várhoz, ahol az idegenvezető elmondta, hogy ezt a várost háromszor építették újra földrengések miatt. Ezt követően egy dzsámiba mentünk, ahol le kellett venni a cipőnket. Utána ettünk, majd Teréz anya emlékházába fejeztük be a napot. Kedden egy romvárosba, Stobiba utaztunk, ahol a török és római hódoltságról tanultunk. Érdekes volt. Este egy vacsorázóba mentünk, ami épülete előtt egy bogár autó állt, amelyet lefényképeztem, majd ettünk.

Szerdán egy kanyonba mentünk, melynek neve Matka volt. Ebbe a kanyonban egy mesterséges tó volt, melyet szintén Matkának hívtak. Itt található a világ legmélyebb vízalatti barlangja, melynek felső részébe ellátogattunk mi is. Ez az UNESCO világörökség  része. Finom hegyi teát ittunk, majd elindultunk hazafelé, egy csillagvizsgálót is meg akartunk nézni, de az idő és az ösvény miatt nem tettük.

Csütörtökön egy Ohrid nevű városba mentünk, de még mielőtt oda értünk volna, megálltunk egy Bay Of Bones nevezetű helyen, ami Albániával határos tóra épült ősi falu. Sajnos a vízbe nem láttunk halat, pedig nagyon szép volt a látvány. Ezután Szent Naum monostorjába mentünk, ahol egy mítoszt hallottunk, hogy ha egy tiszta szívű ember letérdel a sírjához, és lehajtja a fejét, akkor hallhatja Szent Naum szívdobbanását.

Ezután megérkeztünk Ohridba, ahol egy gyors túra után egy ékszerboltba keveredtünk, mert ez a város híres a gyöngyeiről. Itt elmondták, hogy készítik ezeket az ékszereket, majd egy nagy bazárba lehetett eltölteni sürgetve egy kis időt, de még az első utcán se jutottunk tovább, már lejárt az idő.

Pénteken Szkopje mellett egy hegyen lévő kereszthez mentünk fel felvonóval, majd a kirándulás fénypontjaként, 6-an elmentünk egy szabadulószobába, ahonnan sikeresen kijutottunk, majd egy nagyon finom tejberizs ízű forróitalt ittam,f agyasztott gyümölcsökkel benne.

Szombaton reggel elbúcsúztunk, majd elhagytuk Észak Macedóniát. Szerintem eléggé jól megismertem Macedónia kulturális örökségeit. Két diák két általam nem annyira ismert alkalmazást bemutatott, az edpuzzlet és a kahootot, amelyek  tetszettek, és alkalmazni fogom őket saját filmem elkészítésénél.

Egy külföldi családnál lakni és más országba lenni nagyon élvezetes és tanulságos volt, hisz nincsen jobb módja annak, hogy megtanulj és gyakorolj egyidegen nyelvet, mint olyannal beszélni, akivel máshogyan nem tudod megértetni magad. Ez az utazás  felejthetetlen élmény volt számomra.

Obsitos Csaba