Május 30-án, kissé borongós reggelen indultunk útnak, hogy teljesítsük a Határtalanul programban kitűzött célokat.

Először Nagyváradon, a Főtéren álltunk meg. Az egyik tanuló ismertette Nagyvárad történetét és beszélt a fontosabb épületekről. Egy csoportkép is készült a Szent László szobor helyére állított I. Ferdinánd lovasszobornál, majd a Feketesas Palotában tettünk egy rövid sétát. Ezután a Szigligeti Színházhoz mentünk, majd a Holnaposok szoborcsoportnál készítettünk egy csoportképet. Megtekintettük az Ady Emlékmúzeumot is.

Majd ismét buszra szálltunk és elindultunk következő úticélunk, Kolozsvár felé. Kolozsváron találkoztunk az idegenvezetőnkkel, aki a kirándulás ideje alatt végig velünk volt. Kolozsváron először a Mátyás lovasszobrot tekintettük meg, majd ezt követően bementünk a Szent Mihály-templomba. Ezek után elsétáltunk nagy királyunk szülőházához is. Kolozsvári kirándulásunkat a házsongárdi temetőben zártuk. Ott idegenvezetőnk megmutatta Reményik Sándor sírját és egy verset is meghallgattunk. Rövid szabadidő után elindultunk a szállásunkra, Magyarlónára. Szerencsések voltunk mivel egész nap szépen sütött a nap.

Második napunkat a Tordán, a sóbányában kezdtük. Sajnos a gyerekek nem voltak felkészülve arra, hogy milyen hűvös van egy bányában. Sokan pólóban és rövidnadrágban mentek le, aztán meg persze kellemetlen volt a hideg. Ennek ellenére nagyon tetszett nekik a bánya. Ezt követően a Tordai-hasadékban folytattuk kirándulásunkat. Az időjárás most is kedvezett nekünk. Kellemes, napsütéses, száraz idő volt, ami a hasadékban tett túrához is illett. A sziklák és kövek szárazok voltak, és így a balesetveszély lehetősége minimálisra csökkent. A gyerekek egészen könnyen teljesítették a túrát.

Ezután Szovátára indultunk, hogy megnézzük a Medve-tavat. Ahogy egyre beljebb haladtunk Erdélybe, az időjárás is egyre változékonyabb lett. A Medve-tó körüli séta vége felé elkezdett szitálni az eső. Majd, ahogy a busszal második szállásunk felé tartottunk, egy jégesőbe is belefutottunk. Este volt már, amikor éhesen és fáradtan Nyikómalomfalvára értünk. Szerencsére vendéglátóink finom vacsorával vártak bennünket.

A harmadik nap először a Békás-szorosban mentünk végig. A szoros maga nagyon gyönyörű volt, de a meglehetősen nagy autóforgalom miatt kissé veszélyes is. Nem volt gyalogosok számára kiépített közlekedő hely. Jobb híján az autóút szélén kellett haladnunk. A kacskaringós út miatt nem lehetett jól belátni a szembejövő forgalmat. Ezután a Gyilkos-tóhoz kirándultunk autóbusszal. Mivel nagy távolságokat kellett busszal megtennünk, ezért nem tudtuk teljesen körbejárni a tavat. Csak egy rövid sétára volt lehetőségünk.

A következő állomásunk Székelyudvarhely volt. Az Emlékezés Parkjában készítettünk egy csoportképet, majd tovább sétáltunk a Milleniumi Székely-Emlékműhöz. Az emlékmű szomszédságában Orbán Balázs, a híres erdélyi néprajzkutató szobrát is megtekinthettük. A szobor mögötti Református Templomot megkerülve a Márton Áron Tér mellett láthattuk a Vasszékely szobrot, amelyet eredetileg az első világháborúban, az Ojtozi szoros védelmében helytálló székely honvédek emlékére készítettek, majd 2000-ben felújítottak. Útban hazafelé Parajdon is megálltunk és lehetőségünk nyílt arra, hogy a helyi sófeldolgozás technikájával megismerkedjünk. Este a szállásunkon a Boróka Néptánc Egyesület tagjai tanítottak nekünk erdélyi táncokat.

A negyedik napon Farkaslakára indultunk, ahol koszorút helyeztünk el Tamási Áron, Kossuth díjas, székely magyar író síremlékénél. Azután Korond felé vettük az irányt, ahol bő másfél óra vásárlásra volt lehetőség. Megcsodálhattuk a gyönyörű korondi fazekas termékeket és a szemfülesebbek még a híres Józsa műhelybe is benézhettek. Ezek után Csíkszeredára indultunk, ahol, bementünk a csíksomlyói kegytemplomba, majd kisebb gyalogtúrát tettünk fel a zarándokhelyig. Azután Madéfalvára indultunk, ahol megemlékeztünk az 1764-es évben történt madéfalvi veszedelemről. A mai napon rengeteget utaztunk, későn értünk vissza a szállásunkra.

Az utolsó napon a bögözi református templomba látogattunk el és megnéztük a benne lévő freskókat, amelyek közül az egyik egy Szent László legendát is ábrázol. Ez után Nagygalambfalvára indultunk és Kányádi Sándor síremlékénél tettük tiszteletünket. Innen már hazafelé vezett az utunk. Ez alatt a néhány nap alatt rengeteg csodálatos, magyar kultúrával kapcsolatos műalkotást és természeti kincset csodálhattunk meg. Azt szeretnénk, hogy gyerekeink közül minél többen adják tovább ezt a tudást a következő generációnak és reméljük, hogy tanulóink a következő tanévben ismét eljuthatnak Erdélybe és ismét megismerkedhetnek az ottani magyar kutúrával.